2024. április 26.

ZALAVÁR

A 10. században klímaváltozás sújtotta Közép-Európa egy részét. A csapadékosabbá váló időjárás meghatározta Zalavár sorsát is.

 

Befejeződött a 2023-as ásatási évad első üteme a zalavári Várszigeten. A cél ebben az évben (mint már beszámoltunk róla) az apátság épületeinek, környezetének feltárása az 1019-ben Adorján mártír tiszteletére szentelt templomtól délre. A bonyolult rétegviszonyokat három régész, Ritoók Ágnes és Simonyi Erika (Magyar Nemzeti Múzeum) és Dr. Szőke Béla Miklós (MKH BTK Régészeti Intézet) kutatja. Az 1702-ig fennálló apátság területe ugyanis rendkívül bolygatott, a romokat előbb kőbányaként hasznosították, majd homokot bányásztak a területen még a múlt század közepén is. Ezzel gyakorlatilag megsemmisült nemcsak az 1019-ben említett templom, hanem előzménye, a 850-ben Szűz Mária védelme alá helyezett templom minden nyoma, hiszen az alapozásánál mélyebben termelték ki a homokot azon a területen, ahol egykor állt. A környező temető legmélyebbre ásott sírjai közül néhány, töredékesen ugyan, de megmaradt, így az egyház pontos helyét éppen a „sírmentes” terület jelölte ki. A középkori épületegyüttesnek és 9. századi előzményeinek a legdélebbi részletei azonban legalább alapozások és egyéb régészeti jelenségek formájában megmaradtak. A feltárt alapozások különlegessége, hogy az alapozási árok alját karvastagságú cölöpökkel verték ki. Ezt a technikát nemcsak az Árpád-korban, ahogyan azt eddigi ismertté vált maradványok alapján feltételezni lehetett, hanem a későbbi évszázadokban is alkalmazták – tájékoztatta a Régészeti Hírügynökséget Ritoók Ágnes.

Ilyen alapozásokat már a római kortól kezdve rendszerint mocsaras, vizes területeken alkalmaztak. A zalavári Várszigeten a 9. századi kőépületek azonban még nem cölöpszerkezeten álltak – jegyezte meg Dr. Szőke Béla Miklós. Az első ilyen cölöpalapozások itt a kora Árpád-korban készültek. 

A 10. század folyamán csapadékosabbá váló időjárás, az özönvízszerű esőzések és villámárvizek egész Közép-Európát sújtották, és – mint az utóbbi évtized kutatásai bebizonyították – jelentős szerepet játszottak a morva fejedelemség központjainak lassú elnéptelenedésében is, hiszen ezek a Morva folyó szigeteire települtek.

A kutatók szerint hasonló jelenség játszódott le a Dunántúlon, így Zalavár térségében is. A klíma változása az Alsó Zala-völgy szigeteit szinte megközelíthetetlenné tehette. A várszigeti központ „újjáélesztéséhez” a 10. század végén ezért volt szükség híd- vagy dorongutak építésére, és az új alapozástechnika bevezetésére. Így a megye központja is az apátság mellé települhetett. Újabb csapadékos időszak köszöntött be azonban a 14. század folyamán. Részben ennek köszönhető, hogy a várszigeti település fokozatosan elveszítette jelentőségét közigazgatási és szakrális szempontból is. 

Az idei feltárási évadban most egy kis szünet következik, majd augusztustól tovább folyik a terepi kutatómunka Zalaváron.