2021 szeptemberében vették kezdetüket a régészeti kutatások a veszprémi Várhegyen, míg a székesegyház mellett egykor állt Szent György kápolna és környezetének újabb feltárása tavaly februárban indult. A Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai elsőként az Előzetes Régészeti Dokumentációt készítették el a próbafeltárások eredménye alapján, majd ezt követték a megelőző feltárások az Európa Kulturális Fővárosa 2023 programsorozat keretein belül. Az ásatások során bebizonyosodott, hogy a neolitikumban, majd a réz- és a bronzkor idején is lakott lehetett a Várhegy, amiről viszonylag bőséges leletanyag tanúskodott.

Magát a Szent György kápolnát 1957-ben fedezte fel a székesegyház és a Nagyszeminárium közötti részen Hungler József tanár és helytörténész, aki az akkor a Nagyszeminárium épületében lévő Veszprémi Nehézipari Egyetem Kollégiumának igazgatója volt. A diákjaival kezdett neki nyáron az ásatásnak, amit szerencsére hamarosan átvett tőle H. Gyürky Katalin, aki négyzethálós szelvényhálóval tárta fel a középkori épületet. Azaz inkább épületeket, hiszen bebizonyosodott, hogy a 13. századi gótikus, oktogonális alaprajzú épületet egy korábbi rotunda helyére építették.

Már az 1957-ben folytatott feltárások során sok mindent megtudtak a kápolnákról, a mostani kutatómunkával azonban sikerült újabb megfigyeléseket tenni – mondta el a Régészeti Hírügynökségnek Hegyi Dóra régész, az NRI munkatársa. – Így például pontosítottuk a rotunda alaprajzát, hiszen H. Gyürky Katalinnak nem volt módja az egészet feltárni. Azonosítottuk a nagyméretű téglákkal kirakott járószintjét is, ami már egy átépítés eredménye, hiszen az eredeti padlója mélyebben volt az épületnek.

Az első, kör alaprajzú kápolnának nem ismert az építési ideje, a 10. századra teszik. Szent Imre 1100 táján írt Legendájában szerepel egy Szent György titulusú veszprémi kápolna, ahol a herceg leteszi a szüzességi fogadalmát, s amit már akkor úgy írtak le, hogy „ódon és nagyon régi”. A kápolna korai funkcióját tekintve vagy keresztelőkápolna, vagy királyi kápolna lehetett, s itt őrizhették a bolgároktól zsákmányolt Szent György fejereklyét. A visszabontása után a helyére épült oktogonális kápolna a 13. századból származik, amely a székesegyház már álló kereszthajójának északi falához épül hozzá. Az új, nyolcszögletű épület már elég tágas volt ahhoz, hogy ebben tartsák a káptalan üléseit. A 15. század második felében Vetési Albert püspök felújíttatta a kápolnát, majd ide is temetkezett.

H.Gyürky Katalin arra a következtetésre jutott, hogy a kápolna már a 16. században megsemmisülhetett a török ellenes harcok során, mi azonban arra találtunk bizonyítékokat, hogy még a 18. században is állt, sőt használatban volt – tette hozzá Hegyi Dóra. A század első évtizedeiben keresztelőkápolnaként használták az akkor ismeretlen állapotú épületet, lebontására csak a Nagyszeminárium építése előtt, feltehetően azzal összefüggésben került sor, hiszen a barokk épület déli falát ráépítették a kápolna északi falára. Az ezt kísérő tereprendezés során tűnt csak el teljesen a Szent György kápolna a föld felszínéről.