A szuverén keresztény magyar királyság önállóságának egyik fontos mérföldköve gazdaságtörténeti szempontból, hogy I. István az uralkodása idején kétféle pénzt is kibocsátott. Az egyik nagyobb példányszámban készült, sok lelőhelyről ismert, előlapján a Stephanus rex felirat szerepel. Ez az érme a gyakorisága alapján a klasszikus fizetőeszköz lehetett az országban, van azonban egy sokkal ritkább ezüstdénár is, amelyből csupán félszáz darabot ismerünk.

A veszprémi Várhegyen a Nagyszeminárium Vár utca felőli udvarában folytatunk feltárást egy trafóház elhelyezése miatt néhány héttel ezelőtt. Mint a területen sok helyütt, itt is egy helyenként két métert is meghaladó 18-19. századi feltöltési réteg volt az első, amit szisztematikusan feltártunk – avatott be a részletekbe Hegyi Dóra, a Nemzeti Régészeti Intézet régésze. – Ezt követte egy 16-17. századi járószint, majd újabb, immár Árpád-kori rétegek következtek. Épületmaradvány mellett egy teljesen ép fazék is előkerült, egy kisméretű madár csontvázával. Az érmét ebben a feltöltésben azonosítottuk a mai járószinthez képest több mint három méteres mélységben.

Szent István ezüst dénárjának a súlya 1,26 gramm, az átmérője 22 milliméter. Az előlapon egy zászlós lándzsát tartó kéz látható LANC[EA R]EGIS, a király lándzsája felirattal, a hátlapon a [RE]GIA CIVITA[S], vagyis Királyi város köriratban egy Karoling eredetű, azonban a korabeli magyar ötvösművészet szellemében átalakított templomábrázolás szerepel, az oszlopsor helyén a RECI, azaz Regia civitas betűkkel.

Az ezüstdénárok verésének a helye egyelőre ismeretlen – bár a kutatók többsége Esztergomot tartja a legvalószínűbbnek –, de a körirat betűinek legközelebbi párhuzama a Gizella-kereszten látható, amelyet István felesége az édesanyjának regensburgi sírjára készíttetett a 11. század első harmadában. A jelenleg Münchenben őrzött, zománccal és drágakövekkel díszített kereszten lévő betűk a nagy fokú hasonlóság miatt arra utalnak, hogy ugyanabban a műhelyben készülhetett, ahol az ezüstdénárokat is verték.

István ezüstpénzei talán uralkodása kezdetén, a koronázására készültek, erőteljes bajor hatás mutatható ki rajtuk. Az akkor alapított keresztény királyság önállóságát szimbolizálták, túl azon, hogy fizetőeszközként is használhatták őket. Mintegy félszáz ismert példánya maradt a korunkra, amelyből negyvenet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A veszprémi példány már megtekinthető a nagyközönség számára is a feltárások leletanyagát bemutató tárlaton a Bíró-Giczey-házban.