Az óvoda bővítése miatt régészeti szakfelügyeletet lát el a visegrádi Fő utca egyik telkén a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma. A korábban itt állt házat három éve bontották le, ám akkor – a telek hiába a középkori város területén található – nem bukkantak faragott középkori kövekre. A napokban azonban a bővítés miatt folytatott alapásás során napvilágot láttak a lebontott épületnek feltehetően a 18-19. század fordulóján készült alapjai, amelyben több faragott kő is volt. 

A faragványok egy része az egykori palotakápolna orgonaerkélyének egyik konzolához tartoznak. Az orgonaerkélyt tartó két reneszánsz konzolból már több darab is előkerült korábban és az egyiknek meglehetősen kalandos sors adatott meg. A kápolnát a 18-19. század fordulóján bontották le és köveinek egy részét hajóval próbálták elszállítani. A hajó azonban elsüllyedt Kisoroszinál, ám a kövek közül néhányat később kiemelhettek a Dunából, s az egyik faragványt beépítették a település plébániaházának a falába. Ezt Lux Kálmán fedezte fel a 20. század elején, amikor még nem volt ismert a visegrádi királyi palota, ezért a faragványt a budai palotához tartozónak vélte, így a fővárosba vitette. Az 1930-as évektől Schulek János, majd az 1940-es évek végétől Héjj Miklós feltárta a visegrádi palotakápolnát, és rá is bukkantak a Mátyás és Beatrix címereivel díszített konzolok töredékeire. A különböző helyeken lévő köveket csak ő egyesítette az 1950-es években. A konzolokhoz később is kerültek elő töredékek a palota területéről, illetve újkori házak falazatából. Ezek alapján az 1990-es Mátyás király évfordulóra készült el a Mátyás Király Múzeum kőtár-kiállítására a konzolok restaurálása, majd 2010-re a konzolok másolatai is visszakerültek eredeti helyükre, a kápolna északi falára. Az eddig megtalált faragványok a palota kápolnájához tartozó kiállítóhelyen láthatóak, az egyik fennmaradt töredéken az elkészültét jelző 1485-ös dátum olvasható.

A most megtalált, a Beatrix-címeres konzol alsó volutájához tartozó darabok azért is fontosak, mert azokat szárazon rakták be az alapozásba, így a homokos közegnek köszönhetően az egykori kifestésük nyomai is megmaradtak rajtuk. A most látható vörös szín azonban feltehetően alapozás lehetett, amit talán aranyozás borított. A faragványokat a konzerválás után a nagyközönség is láthatja majd a kiállításban.

Az előkerülésük azt mutatja, hogy milyen fontos a régészeti tevékenység, hiszen még egy olyan jól kutatottnak minősített helyszínen is felbukkanhatnak eddig ismeretlen reneszánsz faragványok, mint a középkori Visegrád városa.