A program középpontjában a klasszikus soros temetők állnak, amelyek döntő többsége az avar és germán korszakhoz köthető. E lelőhelyek több mint 1,5 méteres sírmélysége miatt a leletanyag a felszínre sosem kerül, így a távérzékelés az egyetlen eszköz ezek megtalálására – mielőtt az erózió vagy egy beruházás végleg eltüntetné őket. Több esetben előfordult, hogy temetkezések építési munkálatok közben kerültek elő, nem ritkán a kivitelezés késői szakaszában. Ilyenkor a lelőhely részleges roncsolódása mellett a projekt is kényszerűen megszakadt, ami a kulturális örökség megóvása és a beruházás zavartalan lebonyolítása szempontjából egyaránt kedvezőtlen.

 Urnasírok és egy népvándorláskori temető a Jászságban

 Az elmúlt félév során több mint 200 új lelőhelyet sikerült azonosítani – köztük mintegy 150 soros temetőt, valamint körárkos és bronzkori urnatemetkezéseket is. A program eredményei már most újraírják a népvándorlás kor temetkezési térképét.

 A kutatások a helyi múzeumokkal szoros együttműködésben zajlanak, biztosítva a leletanyag egységét és a régészeti örökség közös gyarapítását. Az együttműködések keretében eddig többek között a Szent István Király Múzeum, a Kuny Domokos Múzeum, a Soproni Múzeum és a Tatabányai Múzeum vett részt a programban, míg további partnerségek előkészítése zajlik például Vas, Zala, Heves, Pest, Somogy, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.

 A szondázó feltárások kis léptékű, mégis rendkívül informatív kutatások: 2-4 napos ásatások során egy-egy sírcsoport pontos kora, temetkezési rítusa, valamint a lelőhely megőrzöttségi állapota is feltérképezhető. Az így hitelesített temetők felkerülnek a közhiteles nyilvántartásba – már ismert helyszínek pontosítása mellett sokszor egészen új lelőhelyek formájában.

A karddal eltemetett kora-avar harcos érintetlen sírja Dad-on. Jól látszik a temetkezés mélysége.

 A légirégészet, mint műfaj nem újkeletű, a Pécsi Légirégészeti Téka (Otto Braasch és Szabó Máté fotóanyaga) szakmai körökben ismert és az ELTE (Czajlik Zoltán) is készít régészeti célú légifotókat. Ez egészült most ki a műholdas rendszerek, valamint a drónok alkalmazása adta plusszal. A széles összefogásnak és összetett kutatásmódszertannak köszönhetően azonban rövid idő alatt nagy mennyiségű adat gyűjthető a vizsgált korszakok temetkezéseiről. A cél egy komplex módszertani tanulmány elkészítése, amely a jövőben konferenciák, szakképzések és helytörténeti bemutatók témájává válhat – és amely alapot teremthet egy új, hatékony örökségvédelmi gyakorlat számára.

Egy Késő-avar sír Lábatlan határából, a temető Otto Braasch légifotója alapján került azonosításra.

 A következő időszakban a projekt eredményeiből posztsorozatot indítunk, amelyben izgalmas részleteket, terepi tapasztalatokat és a legérdekesebb felfedezéseket is megosztjuk. Kövess minket és tarts velünk!

Projektgazda: Reményi László főosztályvezető
Projektvezető: Papp Attila régész
Koordináció: Nemzeti Régészeti Intézet – Topográfiai Osztály