2024. április 26.
Folytatódott a 2021 nyarán a Gerecsében talált hun kori leletegyüttes vizsgálata. A tárgyak többségének díszítéséhez használt gránát jóval az akkor ismert világ határán túlról, Srí Lankáról származik.
Még 2021 júliusában végezetek műszeres lelőhely-felderítést a Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeuma és a Magyar Nemzeti Múzeum Közösségi Régészeti Program önkéntesei a Gerecsében egy erdővel borított hegy északi platóján. Az terepi munkára azért került sor, mert a terület korábban vonzotta azokat a fémkeresőket, akik feltehetően okkal – és illegálisan feltárt leletekkel gazdagodva – járták a területet.
A szakemberek által vezetett önkéntesek munkáját hamar siker koronázta: egy fa tövében először egy az, Egyesült Államokban gyártott zsebóra és a lánca került elő. Ez még nem adott volna okot az elsöprő örömre (bár elgondolkodtató, hogy az amerikai tucattermék hogyan került a Gerecsébe), alatta azonban további, immár régészeti korú leletek feküdtek. Miután a közvetlen környezetet is megkutatták, egy tizenöt tárgyból álló hun kori leletcsoport állt össze. A georadaros, valamint magnetométeres vizsgálatokat követően, az ősz folyamán összesen 356 négyzetméteren zajlott feltárás. A hegyoldalról, illetve a platóról LIDAR-femérés is készült, ám a lelőhely kiterjedésére vonatkozóan sajnos nem tudott további adatokat szolgáltatni.
A leletek roncsolásmenetes természettudományos vizsgálata a következő évben sok érdekes adalékkal szolgált – mondta el a Régészeti Hírügynökségnek Schilling László régész, a Nemzeti Régészeti Intézet osztályvezetője. – A tárgyakat az NRI megalakulását megelőzőén Bajnóczi Bernadett és Mozgai Viktória a Földtani és Geokémiai Intézet Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában vizsgálta.
Az anyagvizsgálatok számos fontos megállapítást tettek, legérdekesebbnek talán a berakásként használt gránátok bizonyultak. Mint kiderült, a kövek Srí Lankai bányából, vagyis egy India déli csücskénél lévő, korábban Ceylon néven ismert szigetről származnak. Ez a térség a Kr. u. 5. században kívül esett a Római Birodalom számára az ismert világ határán. Feltehetően a távolsági kereskedelem segítségével jutottak egyes itteni áruk a Mediterrán-térségbe. Ez a fajta gránát egyébként több ismert 5. századi tárgyon is megjelenik.
Nem tudjuk, hogy a tárgyakat készítő ötvös, vagy ötvösök milyen kapcsolatban lehettek a Kárpát-medencében akkor jelen lévő hun kori népességgel, sőt azt sem tudjuk, hol készítették ezeket a tárgyakat. Minden bizonnyal olyan mesteremberek keze munkája, akik a megrendelő ízlésnek megfelelő tárgyakat készítettek – tette hozzá Schilling László.
A hun kori lelet – amelyet megtalálása óta több kiállításon is bemutattak – leginkább azért fontos, mert ismertek és a legmodernebb eszközökkel pontosan dokumentáltak lelőkörülményei. Hun kori aranytárgyak jelen vannak a műkincs-kereskedelemben is, ám azok többnyire bizonytalan eredetűek, így egykori környezetük ismerete nélkül régészeti szempontból már jóval kevesebb információt hordoznak.
Fotó: Kovács Olivér