Folytatódhat a visegrádi fellegvár kutatása

2023. május 5., Visegrád – Idén ünneplik a hétszázadik évfordulóját annak, hogy Visegrád városi kiváltságokat kapott I. Károly királytól, aki a székhelyét is itt rendezte be. Az évforduló kapcsán komoly tudományos program veszi kezdetét.

A fellegvár a tatárjárást követően IV. Béla uralkodása alatt épült, a visegrádi védelmi- és lakókomplexum részeként a királyné, Laszkarisz Mária pénzéből. Az okleveles forrásban az építkezés kezdetén puszta egyként (Montum Desertum,említett mai Várhegy tetejét uraló, fokozatosan kiépülő fellegvár már önmagában is komoly védelmi erővel bírt. Ezt az erősséget a hegy aljában emelt alsóvár, a ma Salamon-toronyként ismert lakótorony, valamint őrtornyokkal és kaputornyokkal megerősített völgyzáró falak egészítették ki. Ennek eredményeként a dunai hajóforgalmat és az alsóváron áthaladó, Buda és Esztergom közti szárazföldi útvonalat is ellenőrizni lehetett. Ezzel a római eredetű, Árpád-kori Sibrik-dombi erőd teljességgel elvesztette még megmaradt jelentőségét. Nem véletlen, hogy a bontása egy időben folyt az új komplexum létrehozásával, s a köveit nagyrészt éppen az alsóvár építéséhez használták fel.

Bár a mai Várhegyet korábban puszta hegyként említették, korántsem volt előzmény nélküli az ide épített fellegvár – idézte fel Kováts István régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának munkatársa. A korábbi feltárások során késő bronzkori- és kora vaskori telep nyomaira, tárgyi leletekre, valamint lakóház maradványaira bukkantak a vár területén. Mivel a korai Halstatt-kultúra idején rendre erődített településekbe húzódtak, korántsem lehetetlen, hogy itt is egy ilyen létesült: a sánc maradványait is igyekeznek majd azonosítani a folytatódó régészeti kutatás során.

A vár közvetlen közelében török kori temetőt is volt. Ennek nagy részét ugyan a vár alatti parkoló kialakítása során elpusztíthatták a múlt század hatvanas éveiben (a múzeum akkori igazgatója, Héjj Miklós csak a már szétdúlt sírok leleteit tudta menteni), azonban lehetnek még feltáratlan részei, például a kaputorony felé vezető meredek lejtőn. Szintén meglepetéseket tartogat a várárok, amely nem csak az ostromok kihullott kő- és leletanyagát rejti, de ebbe szórták bele a 19. század végén a vár kidőlt köveit és az akkor haszontalannak tartott, gyakran leletgazdag törmeléket is.

A visegrádi kutatások (amelyek a tervek szerint a váregyüttes mellett a palota területén is folynak majd) szervezője a Nemzeti Régészeti Intézet, a munkába a Mátyás Király Múzeum is bekapcsolódik. Visegrád, elsősorban a fellegvár emblematikus szerepet tölt be a magyar műemlékvédelem történetében is, hiszen 1872-es megalakulása után a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának az első hivatalos útja ide vezetett, hogy kijelöljék a kutatás és helyreállítás irányát. Így egy másfél évszázados tudományos projekt kaphat most új lendületet.