1799. július 3-án a Temes megyei Nagyszentmiklós határában egy helyi szőlősgazda ma huszonhárom darabból állónak ismert, összesen csaknem tíz kilogramm súlyú kincsleletre bukkant árokásás közben. A leletnek szerencsére hamar híre ment, így már abban az évben a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba került (bár néhány kisebb darabnak, amelyeket nem ismerünk, valószínűleg nyoma veszett). Jelenleg a bécsi Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja, eredetét illetően több elmélet is született: vélték hun, bolgár, avar és honfoglaló magyar leletnek is.

A nagyszentmiklósi kincs azonban kétséget kizáróan avar kori, ráadásul több korszakból összegyűjtött együttes. A fontosságát nem lehet túlbecsülni: míg például a Seuso-kincs is roppant értékes kulturális értelemben is, azonban nem páratlan, addig a nagyszentmiklósi kincs teljességgel egyedi, hiszen nincs még egy ilyen leletegyüttes, amely az antik Róma széthullása utáni századok részben sztyeppei ötvösművészetét megőrizte volna. Az pedig, hogy nem egyszerre készültek az egyes darabjai – a könyvet író Szenthe Gergely három csoportra osztja a készítésüket – még értékesebbé teszi a tárgyegyüttest.

Elérkeztünk tehát végre a kötethez, amely elsősorban az érdeklődő és értő nagyközönségnek mutatja be a kincsleletet és azon keresztül az avar kaganátus történetét. Ennek a korszaknak a nagy része tudományos szempontból is alig ismert. A 6. század utolsó harmadának elején a Kárpát-medencét uralmuk alá hajtó avarok ugyanis néhány évtizeddel utóbb, a Bizánctól elszenvedett vereségeket követően felhagytak a szomszédos térségekben a hadjárataikkal, s mivel maguk nem hagytak hátra forrásokat, több mint egy évszázadon át nem ismerünk róluk semmilyen híradást. A 8. század végén, 9. század elején bukkannak fel ismét, immár a Karoling-birodalom terjeszkedése kapcsán. Az izolációs időszak eseményeire, folyamataira a Kárpát-medencén belül csak a régészeti leletek utalnak – a többi között éppen a nagyszentmiklósi kincs is. Ez végigöleli a korszakot, a 7. század utolsó zsákmányszerző hadjárataitól egészen a kaganátus bukásáig, s díszítőművészete tükrözi azt is, hogy közben milyen hatások érték a változó avar elitet.

Szenthe Gergely A nagyszentmiklósi kincs című (kincslelethez méltóan gazdagon illusztrált) könyve tehát az alig 130 oldalas terjedelme ellenére komoly összefoglaló munka, s nem csak az ötvösművészet, művészettörténet iránt érdeklődők számára tanulságos olvasmány, de mindenkinek, akiket érdekel az avarok világa.