Még a 2000-es évek elején, szántás közben került elő a több mint 110 centiméter magas, átlagosan fél méter szélességű, szabálytalan hasáb alakú sztélé, amelynek egyik oldalán egy huszonötször negyvennégy centiméteres területen bevésett vonalakból álló, összetett minta látható. A kő először egy kevermesi porta kertjét díszítette (ennek a délkelet-magyarországi településnek a határában találták) a területileg illetékes múzeumot csak 2008-ban értesítették a létéről. A sztélé nem csak a megtalálók érdeklődését keltette fel, hanem a korszakkal foglalkozó tudományos kutatókét is, hiszen ilyesfajta vésett mintázatok a nyugat-európai megalitikus kultúrkörben bukkantak eddig fel, a kevermesihez leginkább hasonlító ábra a franciaországi Bretagne-ban az 1830-as években felfedezett gavrinisi folyosós sír tartókövein látható.

Az utóbbi években a Bóka Gergely és Gyucha Attila által folytatott kutatássorozat, amely során az anyagvizsgálatokra a többi között a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének laborjában került sor, számos kérdést tisztázott a rejtélyes kővel kapcsolatban. A többi közt azt, hogy hiába a szinte teljesen megegyező minta, magát a palás szerkezetű követ nem az Atlanti-óceán partján, hanem a megtalálási helyéhez közelebbi régiókból bányászták. A kőzet forrásterületének meghatározásakor felvetődött korábban a közeli Zarándi-hegység, de az újabb vizsgálatok egy szerb-macedón eredetet is feltételeznek. A vésetekről kimutatták, hogy valóban nagyon régiek, nem valamiféle újkori hamisítással állunk szemben. Sikerült azonosítani a sztélé több mint húsz évvel ezelőtti megtalálási helyét, s kutatásokat végezni a környezetében. Több ütemben folytattak roncsolásmentes vizsgálatokat, s két évvel ezelőtt egy feltárásra is sor került. Ezek eredményeként kiderült, hogy a követ másodlagosan helyezték el itt a Kr. u. 2. század végén a szarmaták, akiknek a településnyomait is sikerült azonosítani.

A kövön látható véset korának megállapításához a nyugat-európai megalitikus kultúra párhuzamai adhatnak segítséget. Ezek mintegy ötezer évesek, ahogyan a Kárpát-medence tágabb környezetében a Yamnaya-kultúra által létrehozott antropomorf kősztélék is, amelyek temetkezésekhez kötődtek. Ez a késő rézkori – kora bronzkori népesség jelen volt Kevermes környékén is, több kurgánjuk is ismert. A közeljövőben ezek vizsgálatára kerül sor, s a Bóka Gergely vezette kutatás során azt remélik, hogy sikerül azonosítani a kő eredeti helyét, ami feltehetően egy temetkezés helyszíne lehetett. Ez persze nem ad majd egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért bukkant fel a Nyugat-Európában ismert minta a magyar Alföldön, azt azonban már most is példázza, hogy milyen kulturális interakciók, kilométerek ezreit átszelő hatások jellemezhették az ősi Európát ötezer évvel ezelőtt.