Straub Péter látássérült régész a Kárpát-medencében fellelt hétköznapi paleolitikus eszközök – például a szakállas csontszigony, vagy az Istállóskői furulya – és a róluk szóló ismeretek elmondása alapján engedett betekintést a kor emberének életébe. A neolitikum korában, a közel hétezer évvel ezelőtt kezdődő Lengyeli- és Tisza-kultúrát képviselték azok az itt élő közösségek, akik olyan rituális tárgyakat hagytak ránk, mint a tiszadadai, és a szegvár-tűzkövesi ún. Sarlós Isten, amik a kortárs embereszmény-ábrázolás mellett a szellemi-spirituális élet fejlettségére is utalnak.

Az ős- és újkőkor rendkívül gazdag leletanyaga a közösséggé formálódás különböző stádiumait, a hétköznapi élethez szükséges eszközök technológiai fejlődését tükrözik, valamint a tárgyak előállítására, illetve kereskedelmére utalnak.

A vak- és gyengénlátó résztvevők lehetőséget kaptak arra is, hogy a kísérleti jelleggel készült 3D-tárgyrekonstrukcióról is véleményt alkothassanak, hozzájárulva ezzel módszertani fejlesztésünkhöz.

1. kép: Csoportkép a tárgyakat vizsgáló vak- és gyengénlátó múzeumbarátokról.

2. kép: Fiatal férfi vizsgálja a Sarlós Isten néven is ismert Szegvár-tűzkövesi idolt.

3. kép: Fiatal férfi „nézi” a vértesszőlősi Samu koponyarekonstrukcióját.

4. kép: Középkorú férfi kezében tart egy nyélbe foglalt hasított alapú csonthegyet

5. kép: Fiatal férfi „teszteli” az emberábrázolású miniatűr 3D edényt.

Fotók: Bedő Valér