A kutatás alapját a Tiszafüred-Majoroshalomnál a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója, dr. Kovács Tibor által feltárt bronzkori temető adta, amely ritka módon tartalmaz mind középső bronzkori (Füzesabony-kultúra), mind késő bronzkori (halomsíros kultúra) temetkezéseket is. Ez lehetővé tette, hogy a kutatók (ketten is az MNMKK MNM NRI munkatársai) összevessék a korszakváltás előtti és utáni életmódot.

Hajdu Tamás vezetésével az NKFIH által támogatott kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a halomsíros kultúra elterjedése új népcsoportok érkezését jelentette-e, vagy a már ott élők folytatták az életüket, és csak a tárgyi kultúra változott meg. Emellett azt is vizsgálták, hogy a Kr. e. 1500 körüli településváltozások életmódbeli fordulatot jeleznek-e: a földművelés helyett vajon inkább állattartással, gyakori vándorlással járó életformát kezdtek-e követni az emberek.

A kutatás legfontosabb eredményei:

• Megváltozott az étrend: A nitrogén stabil izotópos vizsgálatok szerint a korábbi időszakban az emberek ételfogyasztása jóval változatosabb volt, és a társadalmon belüli különbségek is jobban megmutatkoztak az étrendjükben – főleg az állati fehérjékhez való hozzáférésben. A késő bronzkorra ez a különbség csökkent, az étrend egységesebb, de szegényesebb lett.
• Megjelent a köles: A szénizotópos elemzések szerint ekkor kezdődött a köles fogyasztása, ami egy gyorsan termeszthető, nagy energiatartalmú növény. A tiszafüredi temető adatai Európában az eddig ismert legkorábbi kölesfogyasztásra utalnak.
• Csökkent a mobilitás: A stroncium izotópos vizsgálatok eredményei szerint a középső és késő bronzkor népességei eltérő mértékben vándoroltak. A késő bronzkorban kevesebb és máshonnan érkező bevándorlót azonosítottak, mint korábban. Míg a középső bronzkorban a Tiszafüred környékén élt emberek között a helyben születettek mellett több bevándorlót is megfigyeltek, ugyanakkor ők nagy valószínűséggel nem túlságosan távolról (pl. a Felső-Tisza vidék, a Kárpátok északi része) érkeztek, addig a késő bronzkorban a betelepülők egy földrajzilag eltérő régióból (pl. a Dunántúlról vagy a Déli-Kárpátokból) érkezhettek. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a bevándorlás már a Kr. e. 1500-as években megkezdődött, ami alátámasztja, hogy a nyugatabbra élő közösségek valóban eljutottak az Alföldre a halomsíros kultúra megjelenésének idején.
• Átalakultak a társadalmi viszonyok: A késő bronzkor elején az emberek elhagyták a korábban hosszú ideig lakott, ún. tell-településeiket, és egyszerűbb, kevésbé központosított települési hálózatban, falvakban éltek tovább. Ez a változás lazább, kevésbé strukturált társadalmi rendszert hozott létre – amit az étkezési szokások is tükröznek. Az fogkövekben talált mikromaradványok és az említett izotópos elemzések szerint ebben az időszakban lényegesen kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztottak, mint korábban, ami ellentmond annak a korábbi elképzelésnek, hogy a halomsíros kultúrához tartozó emberek főként állattartással foglalkoztak volna.

A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg, és egyértelműen cáfolja a régóta fennálló nézetet, miszerint a halomsíros kultúra népe leginkább pásztorkodó lett volna.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a halomsíros kultúra megjelenésével (Kr. e. 1500 körül) összefüggő változások – például az emberek életmódja, temetkezési szokásai és lakóhelyei – csak akkor érthetők meg igazán, ha a hagyományos régészeti és embertani vizsgálatokat modern természettudományos, biorégészeti elemzésekkel együtt alkalmazzuk.

--------------------------------------------------------------------------------

A kutatásban hazai oldalról régészeti, biológiai embertani és izotópos elemzésekkel vettek részt az ELTE TTK Embertani Tanszéke, Természetrajzi Múzeuma, valamint Általános és Alkalmazott Földtani Tanszéke, a HUN-REN BTK Régészeti Intézetben működő MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport, a HUN-REN Atommagkutató Intézet, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke és Régészeti Tanszéke, a Déri Múzeum, a Wosinsky Mór Múzeum, a Kiss Pál Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum, a Miskolci Egyetem, valamint a Magyar Agrártudományi Egyetem munkatársai.

A tanulmány elkészültében az alábbi kutatók vettek részt:

• Claudio Cavazzuti (Bolognai Egyetem)
• Gémes Anett és Szeniczey Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék)
• Hajdu Tamás és Mario Novak (ELTE TTK Embertani Tanszék és Institute for Anthropological Research, Zágráb)
• Vicze Magdolna és Tarbay János Gábor (MNM KK MNM Nemzeti Régészeti Intézet)
• Ashley McCall és Beatriz Gamarra (független kutatók)
• Bárány Annamária (ELTE Természetrajzi Múzeum)
• Pető Ákos (MATE VTI Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék)
• Magyari Enikő Katalin és Darabos Gabriella (ELTE TTK Környezet és Tájföldrajzi Tanszék)
• Horváth Anikó, Futó István, Molnár Mihály, Major István és Palcsu László (HUN-REN Atommagkutató Intézete)
• Lisztes-Szabó Zsuzsa (HUN-REN Atommagkutató Intézete és DE TTTK Növénytani Tanszék)
• Molnár Erika (SZTE TTIK Embertani Tanszék)
• Kiss Viktória, Gál Erika, P. Fischl Klára, Kulcsár Gabriella és Fülöp Kristóf (HUN-REN BTK Régészeti Intézet)
• Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum)
• Szeverényi Vajk (Miskolci Egyetem)
• Mester Edit (Kiss Pál Múzeum),
• Dani János (SZTE BTK Régészeti Tanszék és Déri Múzeum)

További részletek és a tanulmány teljes szövege: https://www.nature.com/articles/s41598-025-01113-z 

Magyarországi középső és későbronzkori kultúrák elterjedési térképe.

Fogkőben fennmaradt Köles mikró maradványainak aránya a középső (14 fő) és a későbronzkori (11 fő) népességben.