Idén Belfastban rendezik meg szeptember elején az Európai Régészek Szövetségének éves konferenciáját, amelyen egy szekciót szerveztek a múzeum munkatársai, hogy minél széleskörűbben mutathassák be a szécsényi temető leletanyagát. A temetőt (pontosabban annak egy részletét) 2019-ben tárták fel, egy általános iskola bővítése miatt. Összesen 296 temetkezést azonosítottak a szakemberek, az emberi maradványokat helyenként négy rétegben hantolták el. Feltehetően nem csupán a hellyel takarékoskodtak a 16-18. század között használt temetőben, hanem hasonlóan a mai szokásokhoz, már a középkorban is a családtagok minél közelebb szerettek volna nyugodni egymáshoz.

Egy késő középkori-kora újkori temető feltárása általában nem jelent tudományos szempontból különlegességet, azonban a szécsényi sírkert ezen részlete mégis egyedinek bizonyult a temetkezésekhez kapcsolódó leletanyag épsége miatt. Az elhunytakat többnyire díszes lucfenyő koporsókban helyezték örök nyugalomra, s a földi maradványok mellett több mint harminc párta, ruhaderék, láncöv, gyűrűk, fátyoltűk és kontytűk maradtak fenn viszonylagos épségben. Ez templomon belüli kripták esetében gyakran előfordul, ez viszont egy nyílt színi temető volt, ahol az elhunytakat a földbe hantolták. A teljes leletanyag feldolgozása és restaurálása még folyamatban van, a legszebb darabokat azonban már láthatta a nagyközönség is a Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig című kiállításon, amelyet 2022 nyarán nyitottak meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Még keressük a választ arra, hogy miért maradtak fenn egyes vázak, illetve a ruházatuk, valamint kiegészítőik jó állapotban, más vázak pedig miért pusztultak jobban egymástól alig néhány centiméternyire – mondta el a Régészeti Hírügynökségnek Líbor Csilla régész-antropológus, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa, a szécsényi temető egyik kutatója. Hozzátette: folyamatban van a párták tudományos vizsgálata is, hiszen ilyen nagyszámú párta lehetőséget nyújt minél széleskörűbb elemzésekre. Egyéb fejfedőt is találtak más, férfi elhunytakon, azonban ott olyan mértékű volt az anyagpusztulás, hogy jelenleg rekonstruálni nem lehet ezeket