2025. június 13.

A Nemzeti Régészet Intézet munkatársai is részt vesznek a Michigani Egyetem projektjében

A világ sok jelentős antropológiai gyűjteménye az 1800-as évek második felétől kezdve az 1900-as évek legelejéig bezáróan alakult meg, vagy a gyűjtemény alapjául szolgáló leletanyag ennek az időszaknak az öröksége. A korai, gyakran hiányos dokumentálással ellentétben az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet fordítanak az antropológiai gyűjteménnyel rendelkező intézmények, arra, hogy a náluk lévő anyagok eredetét és történetét átfogóbban megismerjék, ami önmagában is külön kutatási feladatot jelent.

Többek között a Michigani Egyetem (Department of Anthropology at the University of Michigan, USA) melynek munkatársai komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy az oktatás célját szolgáló, gyűjteményükben lévő emberi maradványok eredetét felkutassák. A kutatás során arra következtettek, hogy több embercsont is Felix von Luschan (1854–1924) osztrák antropológus tevékenységével fonódik össze, aki Berlinben dolgozott a 19. és 20. század fordulóján. A berlini Rudolf Virchow Collectionben végzett vizsgálat egyértelmű kapcsolatot mutat a michigani embercsontanyaggal és egy meghökkentő részletre is rávilágított: Németországba egy magyar régiségkereskedő, műgyűjtő Lichtneckert József juttatta el a maradványokat.

Lichtneckert József tevékenysége az utóbbi években egy hazai kutatás tárgyát képezte, ezért az MNMKK MNM Nemzeti Régészeti Intézet munkatársainak lehetősége nyílt bekapcsolódni az amerikai projektbe. A székesfehérvári (régiség)kereskedő élete igen színes, ellenben tragikus sorsot tár elénk. A történelem tárgyi emlékei iránt már igen korán érdeklődést mutató férfi jelentős gyűjteménnyel rendelkezett, és önálló ásatásokat végzett az 1890-es évektől kezdődően, mi több, régészeti szakfolyóiratokban is publikált. Lichtneckert Józsefet azonban később anyagi nehézségei inkább távolították a régészet tudományos igényű művelésétől. Az ásatásaiból származó leltek sokszor csak üzlet tárgyát képezték, végső soron, a sírokból származó csontanyag is ezzel a céllal juthatott külföldre.

 

Ez a projekt remek példa arra, hogy miként tudnak több ország kutatói egymást támogatva közösen dolgozni, fontos célként tűzve ki, hogy megismerjék a hozzávetőlegesen 100 évvel ezelőtti történeteket, beazonosítsanak lelőhelyeket, és legfőképpen, megfelelő tisztelettel és hozzáértéssel kezeljék az emberi maradványokat.