Zsuzsánna Dr. Mócsy András utolsó tanítványainak egyikeként 1988-ban végzett az ELTE BTK régészet szakán, ahol római kort és népvándorlás kort hallgatott. Pályafutását Dunaújvárosban kezdte, ahol egyetemi tanárai javaslatára már végzősként munkát kapott az Intercisa Múzeumban. Több mint tíz évig dolgozott segédmuzeológusként, majd muzeológusként, és a kisebb mentő feltárásoktól a megelőző feltárásokig, a raktárrendezéstől a, gyűjteményrevízióig, a kiállításrendezéstől az ismeretterjesztő előadásig, a tárlatvezetéstől a múzeumi történelemórák tartásáig szerteágazó tevékenységet végzett. Legjelentősebb ásatása a dunaújvárosi Öreghegyen a római katonai fürdő feltárása volt. Részben a maradványok megóvása, helyreállítása és bemutatása céljából, részben a szülői ház indíttatására műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. A műegyetemi tanulmányok nagyban elősegítették öreghegyi romkonzerválási munkáját, amelyet a Vágó Eszter Múzeumi és Műemlékvédelmi Alapítvány kurátoraként majd Bóna István halálát követően elnökeként a 2000-es évek közepéig végzett. Szakdolgozati témáját folytatva kisebb közlések mellett ismeretterjesztő kötetben dolgozta fel az Intercisa Múzeum mécseseit, és rész vett átfogó leletfeldolgozások mécseseinek áttekintésében (Szombathely–Köztársaság tér, Budapest– Graphisoft Park, Ulcisia Castra stb.).

2000-ben a Kulturális Örökség Igazgatóságának munkatársa lett budapesti, Pest megyei és Nógrád megyei régészfelügyelőként. 2001-től feladatát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban (KÖH) látta el. 2003-tól a Felügyeleti Igazgatóság szakmai igazgatóhelyetteseként felelős lett a hivatal valamennyi régiójának régészeti feladatellátásáért. A KÖH szervezetét érintő átszervezésektől függetlenül a hivatal működésének idején ez mindvégig kiemelt feladata volt. Ezzel összefüggésben felügyelte az Ásatási Bizottság működését. Az évtized közepétől kezdve egyre sűrűbben került napirendre a régészeti tevékenyéget érintő jogszabályok módosítása, újraalkotása, amelyben folyamatosan részt vett.

A KÖH megszűnését követően először a Belügyminisztériumban, utóbb a Miniszterelnökségen dolgozott: a régészeti örökségvédelem szakmai irányításával járó feladatokat irányította, illetve műemlékvédelmi szakmérnöki végzettségét is hasznosította. 2014-ben komoly szerepet játszott a kulturális örökség védelméről szóló törvény átfogó módosításában, valamint az azt követő években a kapcsolódó jogszabályok megalkotásában, az örökségvédelmi vagy azzal kapcsolatos jogi környezet alakításában. Az elmúlt 20 évben az örökségvédelmet ért támadások és az ezek következményeként történt jogszabályváltoztatások során mindig a régészet érdekeit szem előtt tartva, de a szakmailag még vállalható megoldásokat kereste. Közreműködött a dunai limes magyarországi szakasza világörökséggé nyilvánításának előkészítésében.

2019-től az Ásatási Bizottság titkári feladatait látta-látja el a Várkapitányság, majd jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ szervezetében. Mind e mellett szakmai koordinátorként az örökségvédelmi jogszabályozás során szerzett tapasztalataival és gyakorlatával segíti a régészeti feladatellátást.

Közel tíz éve meghívott előadója az ELTE Régészettudományi Intézet Régészeti muzeológia és örökségvédelem c. tárgyának. Az utóbbi években magyar nyelvi lektorként jobbára önkéntes munkában rész vesz a Magyar Régészet című, negyedévente megjelenő, nyílt hozzáférésű folyóirat szerkesztésében. Tagja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, alapítótagja a Magyar Régész Szövetségnek.

Még dunaújvárosi éveiben felsőfokú nonprofit menedzser végzettséget szerzett, ez az örökségvédelemben akkor még egészen újnak számító megközelítés mindmáig áthatja szemléletét, mentalitását. A régészfelügyelők, kormányhivatali örökségvédelmi szakügyintézők, de sokszor a gyakorló régészek is rendszeresen keresik tanácsait kérve. A régészet leglátványosabb tevékenységei maga a feltárás, az ásatási eredmények bemutatása publikációkban és kiállításokon. De ma már nem lehetséges, hogy mindezek jogi támogatását és menedzselését is maguk a tereprégészek végezzék. Zsuzsa alázatos háttérember, akinek munkája meghatározó volt az elmúlt két évtized örökségvédelmi jogszabályaiban, az ágazati döntéselőkészítő anyagokban, a szakma legfontosabb döntéseiben.